Kalandjaim a tanulmányi rendszerben – Kis metszet a felsőoktatásban résztvevőkről

Na, szóval így néz ki egy tantárgyfelvételi időszak a felsőfokú szakképzésen.

Január 26., szerda: a nem túl megerőltető, ám roppant tanulságos vizsgaidőszak után a tantárgyfelvétel jelenti a következő megpróbáltatást. Néhány osztálytársam már előre felfokozott idegállapotban várta az időszakot („jesszus, tantárgyfelvétel, hogy kell azt?!”), én nem gondoltam, hogy különös problémát fog okozni (persze az előre sejtett hibalehetőségeken kívül, melyek közül aztán néhány be is ütött). A tárgyfelvétel este nyolckor kezdődött, ilyenkor lelki szemeim előtt látom az egyetem néhány ezer hallgatóját, ahogy a gép előtt merednek a monitorra, kétségbeesetten próbálva belépni a tanulmányi rendszerbe, ami természetesen ezúttal is pillanatok alatt összeomlott a nagyszámú próbálkozó miatt. Fantasztikus, hogy ők képesek ennyit stresszelni magukat a legjobb helyekért, én valahogy sosem tudtam átérezni ezt a problémát. Nekünk a szakképzésen hálistennek tét nélküli a meccs (tizenheten vagyunk negyven helyre), úgyhogy este kilenckor teljes lelki nyugalommal indultam dolgozni.

Másnap reggel feltúrva e-mailjeimet láttam, hogy fél tizenkettőre már elérhetővé vált a rendszer. Ekkor üzente meg e-mailben az évfolyam hök-képviselője, hogy ne is próbálkozzunk a tárgyfelvétellel, mert a tizenhét tárgyunkból összesen négyet engedett felvenni a program. Magára vállalta az intézkedés terhét („beszélek a Verával” [a tanulmányi ügyintéző a középiskolában]), majd visszajelez. Oké. A tárgyfelvételi időszak másfél hét múlva ér véget.

Január 27., csütörtök: Meglátogattam a tanulmányi rendszert. Mintha elfelejtettek volna kurzusokat kiírni a tárgyainkhoz, a mintatantervben szereplő tárgyaink ugyanis egytől-egyig rajta voltak a felvehető tárgyak listáján, de a kurzusválasztó felületen egyetlen elem jelent meg: nincs találat. Ahol esetleg mégsem ez a kép fogadott, ott is csak a vizsgakurzusok jelentek meg (CV-vel jelölve, mint „csak vizsga”), leszámítva az előbb említett néhány tárgyat. (Egy ilyenre nekem pont szükségem is van, televíziós ismeretek tárgyból a vizsgán nyújtott teljesítményem ugyanis nem érte el az elégséges szintet.*) Ezek, úgy tűnt, közösek lesznek az előttünk haladó évfolyammal, mert néhány ismeretlen név is szerepelt rajtuk, bár lehet, hogy csak rossz helyre jelentkeztek. Mindenesetre ezek közül van olyan, amit az osztálytársaim nem mertek felvenni emiatt – a felveendő tárgyak számbavétele többeknek is nehezen ment, pedig ezeknek több kanonikus forrása is rendelkezésre állt szerte a széles interneten, kezdve a hök-képviselőnk által írt levéltől az egyetem online tantárgyválasztási segédletén át a tanulmányi rendszerig, ahol a feladat csak annyi lett volna, hogy ajánlott félév szerint sorba állítjuk a tárgyakat, majd felvesszük az összeset, amelynél az „ajánlott félév” oszlopban 2-es szerepel. Már persze ha sikerült volna kiírni a kurzusokat. Mindegy, időnk mint a tenger.

Arcok a Széchenyin – amikor egy kép többet mond ezer szónál.

Február 2., szerda: Igen, még mindig nem történt semmi. Pontosabban dehogynem: a CV-s kurzusok is eltűntek, még mielőtt felvettem volna azt az egyet, ami nekem kellett volna. Megelégelve a töketlenkedést, felhúztam az órát délután egyre, majd ébredés után bebattyogtam az óráinknak helyet adó középiskolába, hogy jelezzem a problémát a Verának.

Igen, ők már beszéltek a hök-képviselőnkkel, tudnak a problémáról. Vele akkor abban egyeztek meg, hogy hétfőn jelentkezik azoknak a tárgyaknak a listájával, amiket nem tudunk felvenni. Mint kiderült, ő azóta is jelentkezik, így azt hitték, minden rendben van – milyen jó, hogy itt vagyok és szóltam. Ezután némi értetlenkedés következett, mert az ügyintéző belenézett a tanulmányi rendszerbe, majd meg is mutatta nekem az adminisztrátori felületet, amin minden tárgyunk mellett ott volt a kiírt kurzus is. Némi fejvakarás után (én akkor két napja láttam a rendszerfelületet utoljára, akkor még nem voltak kurzusaink) átvágtuk a gordiuszi csomót, és bejelentkeztem a tanulmányi rendszerbe, mint hallgató – ilyet sem az oktatók, sem az adminisztrátorok nem tudnak, csak a hallgatók… Bemutattam a problémát (még mindig fennállt szerencsére, nem jöttem hiába), majd hagytam az ügyintézőt garázdálkodni a felhasználómban, hogy összeírhasson minden tárgyat, amire nem sikerült rendesen kiírni a kurzust.

Eközben elkezdtem intézni a másik problémámat, az órarendkérdést. Megkerestem a kvázi osztályfőnökünket, hogy ugyan legyen kedves egy órarendet adni, ha már készen van, mert szívesen teljesítenék 120 százalékot a következő félévben.

Az első reakció: majd hétfőn megkapja mindenki. (Szombatig tart a tárgyfelvétel.) Ekkor röviden kifejtettem, hogy miért kell nekem most.

Második reakció: elküldi e-mailben. Külön, nekem. Nem értem, mi ebben a hétpecsétes titok, amiért ilyen vonakodva adnak csak tájékoztatást az óráink időpontjáról, mely információ minden más egyetemi hallgatónak már a tárgyfelvétel pillanatában a rendelkezésére áll.

Visszatérve az irodába, a tanulmányi ügyintéző csak a szemével intett, hogy várjak, éppen az egyetemi kollégájával értekezik a problémáról. Magamban elégedetten nyugtáztam, hogy belöktem isten malmait, és szinte összekacsintva az évfolyam kapcsolattartójává léptem elő. Próbáltam saját fontosságomat nem túlértékelni, pedig szívesen az orra alá dörgöltem volna mindenkinek, hogy ha én, az „osztály” többségi számkivetettje nem megyek be aznap, lehet, hogy simán leketyeg a tantárgyválasztási időszak úgy, hogy mindenkinek csak négy tárgya lett felvéve. Így ez az exkluzív információ megmarad a blog csekély számú olvasóinak.

Szerencsére volt, aki learassa a babérokat: este az osztályfőnök írt, hogyaszongya: „Beszéltem a Verával, intézkedik azügyben, hogy felvehetők legyenek a felkerült tárgyak.” Nagyon szívesen, tehetek még valamit?

Közben állítólag ilyesmik is történnek mifelénk.

Február 3., szerda: Már majdnem működött, a tárgyaink nagy része elérhető. Tehát máris előjött a következő probléma, miszerint a másik évfolyammal közös tárgyainkra kevés a 40-es férőhelykorlát… (Milyen logikus is lett volna két kurzust kiírni, ugye.) Fel is vettem gyorsan a tárgyaimat (már láttam, hogy szűkös lesz a 40 fő, úgyhogy 37. helyen még becsúsztam), egyedül a televíziós ismeretek vizsgakurzusa nem lett kiírva, de ezt később el is intéztem magamnak.

Ezután hátradőlve, arcomon kaján vigyorral olvasgattam a szaktársaim szenvedését. Az alapszituáció ugye az, hogy a tanterv változása miatt egy csomó olyan tárgyból kell felvenni a második részt, aminél az elsőhöz soha nem volt közünk eddig. Ezt el is mondták párszor, de az a csúnya kettes végigriogatta az egész szakot, úgyhogy most nullázzuk ki a számlálót, és lássuk, hányszor kell még elismételni, hogy átmenjen a köztudatba. (Ez annyira szép, hogy szóról szóra idézni kell.)

From: M. A. sajtótechnikus HK
To: levlista
Date: 2011-02-03 16:34
Subject: tárgyak

van pár tárgy amit még nem tudunk felvenni (világgazd föci, élet és pályaterv, ált és sajtójog, szocilógia) írtunk az ofőnek miatta. meg hogy a protokoll és a beszédtechnika gyak csak 2 ként van fenn...a válasz:

Vedd fel a 2-es jelzésüeket, csodálom, hogy a többi 1-es, ez azt jelöli, hogy második féléves tárgy, mert már elvileg az első félévben tanultátok. (csak a programváltozás miatt nem tanultátok)

Egy.

From: L. R.
To: levlista
Date: 2011-02-03 16:43
Subject: tárgyfelvétel

Írtam a D-nek [a tárgyfelelős – a szerk.], hogy (én) még 6 tárgyat nem tudtam felvenni (Protokollból és beszédgyakorlatból csak 2-es jelzésű volt és rákérdeztem, h azokat felvegyem-e) most pedig kérésre küldöm a válaszát:

Vedd fel a 2-es jelzésüeket, csodálom, hogy a többi 1-es, ez azt jelöli, hogy második féléves tárgy, mert már elvileg az első félévben tanultátok. (csak a programváltozás miatt nem tanultátok)

Kettő.

From: F. D. tárgyfelelős
To: levlista
Date: 2011-02-03 17:25
Subject: neptun

Kedves hallgatók!

Úgy érzem, teljes a káosz.

K. N. írta nekem, hogy pl.: szociológia 1 nincs kiírva, csak szociológia 2-őt lehet felvenni.

Ez azért van, mert a szociológia 1 első félévben lett volna tantárgy, ha már akkor az új program szerint kezdődik el az év.

Mivel már a második félévben vagyunk és a neptun nem tudja [hülye Neptun!], hogy ti első félévben ilyet még nem tanultatok, ezért szerepel 2-es.

Három. Ezen már tényleg hangosan röhögtem. A jövő sajtómunkatársai, istenem. Annyi lett volna a feladat, hogy elnéznek ide, és felvesznek minden tárgyat a második oszlopból. Ehhez képest később még a tárgyakat is külön e-mailben le kellett írni.

Február 4., csütörtök: Hogy biztosan ne aludjak el, reggel még munka után benéztem a középiskolába, hogy visszaállíttassam a személyre szabott vizsgakurzusomat. Miután ez megtörtént, Vera még tett egy félmondatos megjegyzést arról, hogy „azért a Neptunt nézegethetnétek néha.” Mondtam, hogy én voltam az, aki egyáltalán vette a fáradtságot és bejött az adminisztrációt szekírozni. „Jó, mert te ügyes vagy.” Már nem éltem hiába.

És hogy mi lett az előre felvenni szándékozott másodéves tárgyakkal? A tantárgyprogram-váltás miatt nem engedtek felvenni egyet sem.

* Ez persze úgy volt, hogy a tárgyat oktató külsős tanár bejött az első órára október közepén (szeptember második hetében indult a szorgalmi időszak), és bejelentette, hogy ő nem szereti ezt a tárgyat tanítani, ezért majd írunk egy beadandót, amire aztán vizsgajegyet ad. Na, nekem meg nem volt kedvem megírni.